Múlt szerdán beérve az iskolába kérdezte a tanár, hogy hallottuk-e mi történt ma reggel itt a közelben, mondtuk, hogy nem. Elmondta, hogy hatalmas, szörnyű tűz van.

Aztán itthon elolvastam a híreket erről és láttam, hogy tényleg nagy a kár. Egy 24 emeletes lakóház égett le, teljesen. Viszont annyira közel mégse volt. Másnap a Facebook felkínálta, hogy jelöljem meg, hogy biztonságban vagyok. Egy kicsit sok már ez a biztonsági kérdés az utóbbi időben. Mindig történik valami szörnyűség, tragédia. Kb kéthetente történik valami, ami miatt aggódni kell, terrortámadások, lövöldözések, késelések, tűz... Nyomasztó ez az érzés, hogy ennyi tragédia van ebben a térségben, a közvetlen közelünkben. Igyekszem gyakrabban írni, hogy hírt hallajtok rólam, hogy minden rendben. Szerintem ez így nincs jól, hogy ennyi baj és szerencsétlenség van.

Jövőhéten kezdődnek a vizsgáim, megvannak az időpontok és nagyon félek tőlük, bár eddig végig jól teljesítettem. Mégis úgy érzem, hogy ennek már súlya van és jobban fel kell készülnöm, mint eddig. Szóval készülök a vizsgáimra. Olvasás, szövegértés, hallás utáni értés és beszélgetős vizsgák lesznek. Július közepén vége a kurzusnak.

 Találtam egy magyar boltot, és szerdán du. el is mentem oda. Annyira fel voltam pörögve, hogy minden rosszkedvem eltűnt. Overgrounddal 30 perc innen és szinte háztól-házig visz. Otthon éreztem magam egy pillanatra. Az otthoni termékek voltak a polcokon, magyarul beszéltek és magyar rádió szólt, hallottam Ákost, tudtam kérdezni. Nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne vásároljam fel az egész boltot. Sok minden hiányzik és erre leginkább ott jöttem rá, amikor láttam is őket. Persze a legszükségesebbeket megvettem. Pl. tarhonyát, rétestésztát, grízt. Úgyhogy aznap este tejbegrízt vacsoráztunk. Nagyon jól esett, finom volt. Hétvégén pedig rétest sütöttem.