Tegnap, vagyis szerdán Hajniékhoz mentünk ki az állomásra, akik hazautaztak. Kb. 2 órát együtt töltöttünk, beültünk, megittunk egy forrócsokit, sört - ki mit- aztán elköszöntünk egymástól.
Én mentem vásárolni. Amíg azzal voltam elfoglalva, hogy kitoltak velem, mert nem tudtam nagy kocsit szerezni és kis kosárban kézben kellett cipelnem a cuccokat és majd' leszakadt a kezem, addig a város másik felében emberek az életükért küzdöttek. Egy (vagy több) merénylő emberekre kezdett lövöldözni a parlamentnél. Tudtam már erről a hírről a boltban is, de nem foglalkoztam vele, csak amikor hazaértem akkor néztem meg a cikket tüzetesebben. Eléggé felkavarodtak bennem az érzelmek. Különösen azután, hogy megosztottam a Facebook-on, hogy "jól vagyok" és érkeztek a lájkok és megkönnyebbülések, és láttam, hogy sokan aggódtak értem otthon és megnyugodtak. Ezt látva borultam ki egészen. Még sose kerültem ilyen helyzetbe, hogy földrajzilag ennyire közel legyek egy ilyen incidenshez. De szerencsére messze voltam a helyszíntől, elég nagy ez a város ahhoz szerencsére.
Bár szerintem már mindenkihez eljutott a hír, de azért a híreket itt is elolvashatjátok az alábbi linkeken kigyűjtve:
http://index.hu/kulfold/2017/03/23/egy_kep_tortenete_a_londoni_merenylet_helyszinerol/
http://index.hu/kulfold/2017/03/23/londoni_terrortamadas_het_ember_orizetben/
http://index.hu/kulfold/2017/03/22/lovoldozes_a_brit_parlamentnel_legalabb_12_serult/
Nem csak itt volt ilyen eset, másnap Belgiumban is hasonló történt, csak szebb végkifejlettel: http://index.hu/kulfold/2017/03/23/jarokelok_koze_hajtott_egy_autos_antwerpenben/
