Sok tervem van az elkövetkezendő időszakra.

Az egyik, felmondás után az lenne, hogy logisztikai állást találjak és ennek függvényében fejlesszem a nyelvtudásom. Próbálok szakmai nyelvre törekedni. Be is adtam az önéletrajzom már (kb. 2 helyre). Én, ha a helyükben lennék, adnék egy esélyt magamnak. :) Úgy ahogy otthon is a előző munkahelyemen kaptam egy esélyt, hogy nem beszélek angolul, de eleinte tudom a magyarokkal a kapcsolatot tartani, majd pedig levelezni az angolokkal. Én adnék egy esélyt, hogy kipróbáljanak, eleinte esetleg levelezésben, aztán, ha mégsem tetszik, akkor elküldenek. Végülis erre van a próbaidő.

Webdesigner tanfolyamot akarok kezdeni szeptembertől. Otthoni tanfolyamot levelező szakon. El is kezdtem rá gyűjteni, hogy meglegyen az élmény, hogy a szemem előtt lebeg egy régi vágyam, amit most megvalósítok végre. Nem, mintha nem tudnám zsebből kifizetni a teljes összeget az itteni fizetésből, de így legalább nem is lesz olyan megterhelő a családi kassza sem. Kb. kétheti fizetésembe kerül a tanfolyam ára, pontosabban attól függ melyiket is választom majd.

Régi ismerősöm és barátnőm kezét megkérték karácsonykor és arra gondoltam, hogy csinálhatnám én a jegyesfotózásukat. Ők is Londonban élnek és itt akarnak maradni, ezért is gondoltam, hogy „kéznél” vannak és legalább szép emlék lenne nekik. London szép város és szép képek készülnének. Ingyen vállalom, mert ez lenne az első ilyen fotózásom és mivel jövőre lesz az esküvőjük, Szegeden, ezért még meg tudják ismételni, ha esetleg nem sikerülne, vagy nem tetszene nekik. Az esküvői fotózást nem vállalom! Az túl nagy falat lenne, nincs benne gyakorlatom és az egyszeri és megismételhetetlen alkalmat nem akarom elrontani. Arra profi fotóst kell felkérniük. Az egyetlen feltételem az volt, hogy berakhassam a portfóliómba a képeiket. Azonnal belementek az ötletbe. Mindenkinek megéri, nekem azért, mert gyakorolhatok és lesz képem a portfólióba, nekik azért, mert lesz egy emlékük ingyen.

Amúgy csinálom még a stockfotózást is. Tele vagyok tervvel, ötlettel és persze lelkesedéssel. Eddig két képemet már megvettek és augusztusban kezdtem. Lesz ez még jobb is, csak bővíteni kell a kínálatot. :)

Beléptem egy facebookos fotós csoportba és naponta kell megosztani valamilyen témában képeket. A világ minden tájáról vannak emberek és mégis úgy érzem, mintha már régóta ismernénk egymást és jóbarátok lennénk. Nagyon közvetlen csoport, lájkolgatjuk egymás képeit. Naponta kiválasztják a 4 legjobbat, eddig még nem kerültem be, de semmi gond. Örülök, hogy minden nap kreatív lehetek és új képeket készíthetek, vagy válogathatok a meglévőkből, hogy melyik illik a legjobban az adott témához. Tetszik ez a kihívás és örülök neki, hogy barátkozhatok is legalább és persze nagyon gyakorolhatom a nyelvet, minden nap tanulok valami újat. Annyira fura, hogy amikor nálunk este 8 van, akkor az ausztrálok már megosztják a következő napi képet. Annyira felfoghatatlan ez az időzóna. Nem igazán tudok túllépni rajta. Megismerjük egymás kultúráját és szokásait. A hó elején, azaz február 1-jén kezdtem és már 15 képet feltöltöttem eddig naponta. Például ilyenek: ma van..., illat, igen, az asztalon, t betűvel kezdődik (ez volt a legnagyobb kihívás, angol szavakat keresni kis szókinccsel :) de legalább tanultam a többi megosztásból újakat), rózsaszín, gyönyörű stb.

Kézműveskedésből sincs hiány. Eladásra készítek neszeszereket, fülhallgató tartókat és tolltartókat. A fülhallgatótartónak 5 fontért adom darabját, abból már vettek is, a neszeszer 20 font, a tolltartót meg még nem találtam ki. Gábor a héten bevitte a munkahelyére és mutogatta néhány embernek Valetin-napra ajándéknak. Továbbá van még egy nyaklánc megrendelésem és egy különleges kérés is, nagy fejhallgatóra kell huzatot készítenem. Ez aztán a kihívás. Majd megosztom, hogy sikerült. Következő bejegyzésben bemutatok néhányat a  tavalyiakból.

Múlthét szerdán, amikor mentünk közibe a kezembe nyomták ezt:

Megnézem, jé ez az én képem – mondtam. Nagyon örültem neki, olyan jól esett. Az első képem megjelent a nyilvánosságban, ami a fotós karrierem kezdetét jelenti (azt hiszem). Nagyon büszke vagyok rá! Ez a kép az előző gyógyító misén készült.