Mindjárt begurulok a Liverpool Street Station-re, egyre hevesebben ver a szívem. Gábor szerint csak a vonat zakatol, de én érzem hogy a gyomromban lüktet a pulzusom.

Rögtön az ebéd utáni nagy hajtás fogadott. Alig győztem, a menedzser pedig minden vevőtől elnézést kért, hogy ez az első napja, ezért olyan lassú a kiszolgálás. Természetesen a vevők elnézőek, mosolyognak és türelmesen várnak, aztán meg lehet, hogy nem jönnek vissza többet. Szólt nekem, hogy gyorsabban. Egyelőre képtelen vagyok, mert nemcsak hogy meg kell jegyeznem a dolgokat, idegen nyelven kell megjegyeznem. A "kedvencem": a savanyú uborkára van vagy 4-féle szavuk és az egyik vevő ezt mondja, a következő vevő meg egy másik szót használ rá, és nekem van kb. kéttized másodpercem, hogy beugorjon, hogy mi az.

Majdnem egy éve nem dolgozok, nem tudok hirtelen mérgezett egér módjára ugrálni, mert így is csak kapkodás a vége, ha valamit nem jól csinálok, már be is pánikoltam. Egy év hosszú idő, és megszoktam a nyugalmat és, hogy a saját időmet osztom be úgy, ahogy jól esik, mert általában nem sietek sehova.

Nem tudom, hogy mit látott bennem, amikor engem akart erre a pozícióra, lehet, hogy egyszerűen csak nem volt másik jelentkező. Megkérdeztem Istent, hogy miért pont ezt adta. A választ sajnos még nem tudom, ahogy azt sem, hogy mi hasznom lesz ebből a helyből, miért pont itt van rám szükség? Már fél óra után úgy éreztem, hogy nem fogom bírni és haza akarok jönni. Azután könnyebb volt, kevesebben voltak. 5-ig voltam, de még előtte bejött Gábor is egy szendvicsért és úgy sikerült, hogy ő kapta a legszebbet, mert eddig még egyiket se sikerült olyan szépre vágnom. Bemutattam a menedzseremnek, váltottak pár szót, aztán elengedett haza.

5-ig voltam, 3 órát gyakoroltam mégis úgy éreztem, mintha végig dolgoztam volna egy teljes 8 órás műszakot. Nagyon elfáradtam a gondolkodástól, az erőlködéstől, az állástól és a fizikai munkától és csak attól, hogy egyáltalán meg kellett erőltetni az agyam. Már megkerestem egy új farmer és egy fél kabát árát.

Mindenfélét kellett csinálnom: szendvicseket, takarítást, kenyérsütést. Azt hiszem csődbe fogom vinni a céget, mindenből túl sokat pakolok bele, már rám lett szólva, hogy kevesebbet rakjak. Még szokni kell a megfelelő mennyiséget. Nem egyszerű, mert nem nyúlhatok bele kétszer, viszont még nem érzem a mennyiséget, aztán meg ha nem annyi, akkor a vevő szól, hogy még tegyek bele...

A homlokomra kéne írni, hogy magyar, please magyarul! Egyébként a jó hír, hogy ingyen ehetek, ihatok, ha 4 óránál többet vagyok műszakban.