Már írtam pár szót arról valamelyik bejegyzésben, hogy Gábor tervez biciklit venni és milyen itt a kerékpár vásárlás. Ő ezt most szeretné kiegészíteni és kifejteni egy kicsit bővebben "vendégíróként", hogy milyen tapasztalatai és élményei vannak, amit a saját bőrén tapasztalt meg. 

Múlt hétfőn felhívtak a Cycle Republic-ból, hogy megjött az új bicajom, úgyhogy aznap már azzal jöhettem haza. Végre nem kell a tömegközlekedéssel idegesítenem magam! De kezdjük inkább az elején:

Amikor kiköltöztünk Londonba, már tudtam, hogy némelyik cég lehetőséget biztosít kedvezményes kerékpár vásárlásra, a benefitek részeként (béren kívüli juttatások). Rákérdeztem a HR-esünknél a papírok kitöltésekor, és szerencsére az epamnál is benne van a benefit csomagban a „Cycle Scheme”. 

Többféle biciklis kedvezmény típus is van, a Cycle Scheme olyan fajta, ami a kerékpáron felül a kiegészítőkre is kiterjed. Azaz bukósisakot, lakatot, lámpákat, sárvédőket, pumpát és tartalék belsőket is tudtam venni hozzá.

Maga a kedvezmény egy államilag támogatott béren kívüli juttatás, amelyre több erre szakosodott cég épít szolgáltatást (Cycle to Work, Cycle Scheme, Bike Scheme) ezekkel kötnek szerződést a munkaadó cégek. A lényege a kedvezménynek, hogy a cég egy összegben megveszi a bicajt, majd egyfajta lízing szerződés keretén belül az alkalmazott bruttó béréből levonja, viszont az adókat jóváírhatja belőle, gyakorlatilag az állam lemond a jövedelemadóról, ha azt bicajra költik. Ez azt jelenti, hogy a alkalmazott csak a nettó árat törleszti vissza a munkaadójának, 12 havi részletben. 

Azaz az eredeti ár töredékét vonják csak le (igaz egy éven keresztül, de koránt sem olyan fájdalmas, mint egy összegben kifizetni). Így lehetőségem nyílt egy középkategóriás gép megvételére, amire Magyarországon eszembe sem jutott volna ennyit kiadni. Otthon az 50 000 Ft-os lélektani határ felé nem akaródzott volna menni, de itt a részletfizetés miatt be mertem vállalni egy otthoni szemmel durvának látszó összeget.

Ami miatt mégis azt mondom, hogy megérte, az a londoni tömegközlekedés ára. Kiszámoltam: A havi részlet, amit levonnak a fizetésemből, körülbelül megegyezik azzal az összeggel, amit egy héten a munkábajárásra elköltök, ha minden nap csak 1 oda-vissza utat fizetek. (Elég bonyolult a londoni tömegközlekedés árazása, de egyszerűsítve: a bérlet akkor éri meg, ha legalább egy átszállással jár az ember dolgozni, különben sima vonaljegyekkel olcsóbb az utazás). Azaz egy hónapban minimum 4x annyiba kerül a tömegközlekedés mint a biciklizés. És így még minden nap 30-30 percet edzek is!

Egy kis kitérő: Szerintem követendő London példája a szmog elleni küzdelemben. Igaz hogy van dugódíj is, hogy csökkentsék az autóforgalmat, de nem állnak meg itt az intézkedésekben:

• kedvezményekkel támogatják a kerékpárral munkábajárókat (erről már volt szó)
• sok biciklisáv/bicikliút van szerte a városban, és egész tűrhető állapotban
• Minden kereszteződésben a lámpáknál az első 3 méter a kerékpárosoknak van fenntartva. Azaz előrecsoroghatnak az autók között, és előlről indulhatnak a zöldnél. Így az autósok is jobban tudnak vigyázni rájuk, mert előttük vannak, nem közöttük vagy mögöttük.
• Tele van a város bérbiciklikkel, amivel aprópénzért, 2£-ért lehet utazni egész nap. (az első fél óra ingyenes, szóval félóránként be kell dekkolni egy tárolóba, de gyakorlatilag egész nap lehet biciklizni a 2£-ért, ha félóránként megállsz egy tárolónál)

Szerintem így lehet rávenni az embereket, hogy inkább kerékpárral járjanak. Így lehet meghonosítani a kerékpáros kultúrát. Persze azért London ettől még nem egy Amszterdam vagy Szingapúr, de bíztató a helyzet. Mindeközben Magyarországon meg csak azért járnak többen kerékpárral, mert drága az autót tankolni. :P

A londoni bérbiciklik:

A vásárlás úgy történt, hogy a fejemben volt egy összeg, amin belül akartam maradni. Akkor úgy tudtam, hogy 12 havi részletben kell kifizetnem, de a bruttó árat, ezért azt mondtam, hogy maximum havi 50£-ot akarok fizetni a bicajért, azaz 600£ a plafon. A bicajról nem volt konrkét elképzelésem, csak annyi, hogy nézzen ki jól, és legyen tárcsafékes, mert már régóta vágyom egy olyan bringára. Szóval bementem egy Halfords-ba, és azt mondtam hogy 400 és 600£ között keresek kerékpárt, mit tudnak ajánlani? Itt aztán rögtön ki is derült, hogy nem mindegy, hogy milyen benefitem van, mert mindegyik boltlánc mással áll szerződésben, naná, hogy ebben pont nem támogatták az enyémet. Azért körbenéztem, és megakadt a szemem egy szép piros-fekete, és egy másik zöld-fekete országúti kerékpáron. Mind a kettő 500£ volt, szóval kényelmesen belefértek a keretbe.

A második bolt egy Evan's Cycles volt. Nagyon segítőkészek voltak, de nem igazán volt nagy választékuk az „olcsó kategóriában”, asszem 3-4 bicikli volt 700£ alatt. Megköszöntem szépen, és gyorsan tovább is álltam.

A harmadik bolt a Cycle Republic volt, itt már nagyobb szerencsém volt, sőt: nemcsak hogy elfogadták a Cycle Scheme-et, hanem volt is azokból a bicajokból, amit a Halfords-ban kinéztem! Beszédbe elegyedtem az egyik eladóval, és kiderült, hogy ért is a munkájához, nagyon segítőkész volt, megkérdezte, hogy mire használnám (főleg munkába járás, de néha hétvégi kirándulás is), mekkora távot tekernék naponta (10km be, 10km vissza). Azt hoztuk ki, hogy az ideális kerékpár egy országúti vagy hibrid típus lenne. Mutatott egy párat, de a korábban megpillantott bicaj folyton visszarángatta a tekintetem.

Látta rajtam, hogy az tetszik, mert elkezdte megmutogatni: 3szorosan bélelt aluminium váz, karbonszálas első villa, elsimított hegesztési felületek, könnyített támvillacsövek... – persze szinte semmit nem értettem a technikai részletekből, de a lényeg átjött, és az eladó is ezt mondta: ez egy elég modern váz, nagyon pénztárcabarát áron, szóval az egyik legjobb ár-érték arányú bicajt néztem ki. Viszonyításképpen, a boltban 230 és 6000£ közötti bicikliket árultak, és ez 500£ volt. Ráadásul, mint kiderült, ebből még lejön az adó, szóval a végső bevásárlólista, bicaj+sisak+lámpa +sárvédő+lakat+pumpa+2 tartalék belső, összesen 650£ lett, és ebből nekem csak 435-öt kell kifizetnem, azt is 12 részletben.

Szóval ott voltunk, hogy van egy bicikli, ami tetszik is, meg benne is van a költségkeretben, de azért voltak fenntartásaim: hogyan fogok tudni egy ilyen versenykerékpárral dolgozni járni? Az eladó megnyugtatott, hogy kell ugyan egy kis idő, míg hozzászokok, de utána nem fogom megbánni, mert ezzel lesz a legkönnyebb és leggyorsabb a munkábajárás, és mivel tárcsafékes, így nem kell tartani az esőben tipikusan jelentkező fékerőcsökkenéstől sem. Sőt azt is felajánlotta, hogy mehetek vele egy próbakört. Igen, itt Angliában ez abszolúte megszokott dolog, a személyi igazolványom és a bankkártyám ellenében elvihettem kipróbálni a még meg sem vásárolt bicajt! Mondanom sem kell, éltem a lehetőséggel, igaz csak a bolt melletti utcában mentem párszor fel-alá, de pont elég volt arra hogy megtapasztaljam, milyen egy ilyen gépet vezetni.

És persze a biciklit teljesen a méretemre állították. Minden gyártó legalább 3-4 méretben gyártja ugyanazt a típust (a méretkülönbségek csak a vázalkatrészekben jelentkeznek), szóval méretet vettünk rólam, kiderült, hogy 55,5 cm-es váz illik a legjobban hozzám (L-es az S-XL közötti méretek közül), aztán ülésmagasságot állítottunk, megkérdezték, hogy kényelmes-e a kéztartás,  és mivel az volt, így a kormánymagasságot és a kormánydőlést nem bántottuk.

Egyetlen szóban: Fantasztikus! Volt már egy pár biciklim életem során, és volt köztük országúti is (egy Csepel márkájú, szerettem is nagyon, túráztam is vele, amíg össze nem törtem. De ez egy másik történet) Volt mountain bike-om, meg trekking biciklim is, de mindet városban használtam, szóval végül meggyőztem magam, hogy nem kell a terepképesség, úgyis csak az aszfalton használtam azokat a bicajokat is, amik bírták a terepet. Szóval volt tapasztalatom országúti kerékpárral, de az 40 éves technológia volt, acél vázzal, a váltókarok nem is a kormányon voltak, hanem az alsó vázcsövön, a térdem környékén. Hogy mennyit fejlődött azóta a technológia!

A bicaj súlya kb. a fele bármelyik korábbi biciklimének, mégis feszes, jól irányítható, lassan gurulva is kiegyensúlyozott. És valami félelmetesen gyors! Nem csak a maximális sebességre gondolok, hanem sokkal inkább a gyorsulásra, olyan könnyedén indul, hogy szinte repül.

Aztán indexelt a váltó, ami azt jelenti, hogy a váltókar egy kattintásra egy fokozatot rak arrébb és nem kell állítgatni a kart, és figyelni a láncot, hogy épp melyik fogaskeréken tart. Ráadásul ez a Shimano féle STI (Shimano Total Integration) váltó, azaz a váltókar egybe van építve a fékkarral. Ha hátrafelé meghúzom, akkor fékez, mint egy normál fékkar, de ha befelé nyomom, akkor nagyobb fogaskerékre vált. Ha meg a másik irányba akarok váltani, akkor a fékkar mögötti külön kis kart kell megnyomnom befelé. Tisztára olyan, mint a versenyautókban a kormány mögötti váltókar, és nem csak vagány, de biztonságos is, mert nem kell elengednem a kormányt a váltáskor.

Amivel viszont nehezebben barátkoztam meg, az a pedál. Ez az úgynevezett klipszes pedál, hasonló ahhoz, ami a szobakerékpárokon is van, nagyon jól lehet vele tekerni, ha a lábamra van csatolva, de vagy öt perc szenvedés, mire belebújok és meghúzom a szíjakat hogy biztosan tartsanak. Ilyenkor sokkal hatékonyabban lehet tekerni, mert nemcsak lefele taposva, hanem felfelé húzva is lehet erőt kifejteni, azaz hatékonyabb az erőátvitel. Viszont mivel ráfog a lábamra, nem lehet csak úgy kibújni belőle. Ez a rendszer nagyon jó, ha egyhuzamban leteker valaki több órát, de egyáltalán nem vicces, ha minden piros lámpánál el kell játszani a kibújós-bebújós procedúrát. Pont a kereszteződésben kell szerencsétlenkednem a pedálba bújással, hát nem egy leányálom. Szerencsére erre is van megoldás, úgy hívják, hogy klipsz nélküli pedál. Ehhez egy speckó biciklis cipő kell, aminek az aljára szerelhető egy fémlemez, ami belekattan a pedál erre kialakított foglalatába, és rögzíti a cipőt a pedálhoz. A kioldáshoz elég csak elfordítani a bokámat és máris szabad a lábam. Szóval egy ilyen beszerzése már folyamatban van, addig igyekszem minél jobban begyakorolni a klipszes pedálba bújást.

Ettől eltekintve igazán élvezem a bicajt, remek élmény tekerni, szinte csábít, hogy gyorsan menjek. :) Az első alkalommal nagyon izgalmas volt a hazautam, mert munka után mentem a boltba, és besötétedett mire mindent elintéztünk, plusz ismeretlen volt az útvonal is (persze azért google street view-n már a hétvégén bejártam a biztonság kedvéért). Aztán még egy pár napig rászorultam a GPS-re, de péntekre már megtanultam annyira, hogy magamtól is odataláltam a munkahelyre és este haza. Tekertem már esőben is, nem nagy ügy, mert szerencsére itt nem az a nagycseppű eső a jellemző, mint otthon, szóval nem áztam ronggyá. És minden alkalommal egyre jobban megy a tekerés, és egyre kevésbé merülök ki (az első nap még eléggé hulla voltam, amikor beértem), cserébe egész napra felpörget a mozgás, és jobban is alszom tőle.

Összefoglalva, jó befektetés volt, mert olcsóbban járok dolgozni és még sportolok is, javul az állóképességem és energikusabb is vagyok egész nap.