Londonba régen nem látott nyár köszöntött. A hőmérséklet 30 fok körül mozog, eső már 3 hete nem volt, így a szépséges, mindig zöld angol gyep napok alatt felperzselődött és kiszáradt.

A felperzselődött szót most szószerint kell érteni, ugyanis vasárnap délután egy erdőtűznek voltunk szemtanúi. A mellettünk lévő hatalmas park és füves terület - ahol a kacsákat szoktam fotózni - kigyulladt. Akár egy csikk okozta, akár valami más, arra lettünk figyelmesek, hogy furcsa a felhő az égen. Aztán pedig láttuk, hogy az nem is felhő, hanem füst. Helikopter körözött a fejünk felett, onnan ellenőrizte az állapotot. A környékbeli utak le voltak zárva, a buszok is terelve jártak. Rengeteg tűzoltóautó érkezett, a füst pedig még órák alatt se csillapodott. Emberek nézték a távolból kíváncsian, hogy mi történik.

Én sem voltam még ilyen közel egy erdőtűzhöz. Gábor drónozni szeretett volna, de azt most ebben a parkban nem lehetett. Este pedig, amikor misére mentünk Gábor navigálta a sofőrt, aki rémülten kért segítséget tőlünk. Egy darab papír volt a kezében, hogy merre kell mennie, de nem tudja, hogy az az utca merre van és azt sem tudja, hogy miért kell arra mennie. Felvilágosítottuk, hogy ég az erdő és Gábor végig a sofőrnő mellett maradt és navigált. Nagyon ügyesen kezelte a sofőr is, a környező utcákban hatalmas torlódás keletkezett a terelések miatt, ezért 25 perces késésben volt. Mi is kb. 40 perc alatt tettük meg a 10 perces utat a templomig, azaz a mise felét lekéstük. Viszont segítettünk egy bajbajutott nőn. Képesek GPS nélkül elindítani a sofőröket. Nagyon hálás volt, hogy pont akkor, pont ott voltunk. Ennek a busznak nem is arra van a menetrendje, csak a terelés miatt nálunk kötött ki. Szerencsére mi képben voltunk és szerencsére a másik utas, aki rajtunk k ívül a buszon volt, ő sem őrjöngött, hanem nyugodtan ült, mert látta, hogy nincs mit tenni. Segítettünk, mert módunkban állt és úgyis csak ő tudott minket elvinni oda, ahová menni akartunk. Tudtuk, hogy most hosszabb lesz az utunk, de megérte türelmesen kivárni a végét. Londonban nem vagyunk hozzászokva ehhez a nagy szárazsághoz.

Visszafelé is hosszú volt az utunk és akkor már láttuk a tűzoltóautókat visszafelé menni. Vége van, sikerült eloltani. Egy utas kicsit kiakadt, mert nem tudta, hogy merre bolyong a busz. Én mindkét felet megértem, a sofőrt is és az utast is. A sofőr tényleg nem tájékoztatta az utasokat az útvonalról, csak azt mondta, hogy terelés van, csak azt nem, hogy merre. Ezt hiányolta az egyik utas. A sofőrt is megértem, mert ő meg azt csinálta, amit mondtak neki, csak elfelejtett az utasok felé információ adni a tervezett útvonalról.

A képek telefonnal készültek, ezért ilyen rossz minőségűek.

Gábor, ahogy a sofőrnek segít