Hétfőn 10-re mehettem, jó volt kicsit tovább aludni. Ayan beteg, Tam és az anyukája voltak bent.

Az élet fintora, hogy mosogatok a pályafutásom elején és a pályafutásom végén is a Subway-ben. Nyilván nem a tulajdonos feleség fog, ezt nem is vártam. Háromnegyed háromkor hazamehettem legalább, amikor végeztem a mosogatással, úgyis vizes volt a ruhám.

Otthon reggel nem jött senki dolgozni az állványra, pedig már várjuk. Múlt héten sem dolgozott a hóban, azt megértem, na de hétfőn se pedig már nyoma sincs a hónak. Pedig későn mentem, korán jöttem, és senkit nem láttam. Vagy a kettő közötti időben dolgoztak és az nagyon rövid vagy egyáltalán nem jöttek. Én inkább az utóbbira szavazok. Én nem tudom, hogy milyen időbeosztásban dolgoznak, milyen lusták ezek az építőmunkások. 

Kedden dél körül az egyik kollégám SMS-t írt, hogy nem érzi jól magát, nem jön be. Tam nagyon mérges lett rá, mert 15 perccel a műszakja előtt szólt, honnan kerítsen már elő bárkit is és nem érezte fernek, hogy ő már napok óta nyit és zár a létszámhiány miatt. (Kivételesen most mindenki más beteg rajtam kívül és én nem.) Úgyhogy a főnök jött be helyette. Családi munka lett, úgy látszik. Ebédszünetben, a nagy sorban megszólítok egy párt, kérdezem: magyarok vagytok? Igen, honnan tudtad? Mondom az akcentusodból. Úgyhogy magyarul kérték a salátát, mindannyiunknak könnyebb volt így. Pár szót váltottunk, amíg sültek a szendvicsek.

Később a főnök mondja nekem: - Hallom felmondtál. Miért?

- Mert nem nekem való...

- Akkor nem kell minden nap dolgozni, csak heti 2-3 napot és csak pár órát. Szükségünk van rád!

Aztán belekeverte már Gábort is, hogy milyen jó ember a férjem és adjam meg a telefonszámát, majd ő beszél vele. Hirtelen milyen jó munkaerő lettem már, még a főnök is könyörög, hogy maradjak! Nem adtam meg a számát, de én felhívtam, hogy vigyázzon, ha hívják a Subway-ből, csak erről van szó. Meg tudja szerezni a számát, ha akarja, mert belépéskor meg kellett adni egy hozzátartozó elérhetőséget, ha valami baj érne munka közben. Nem tudom meddig megy el, mennyire vagyok fontos neki. (Azóta sem hívta)

Azért nem bántam volna, hogyha már nem kell vele találkoznom szerdáig.

Én a világon a leggyengébb dolognak érzem, ha valaki visszamegy a munkahelyére, miután felmondott. Az elég nagy gyengeségről árulkodik, azt jelenti, hogy maga se tudja eldönteni és akkor nem egy erős személyiségre vall.

Minek menjek rész munkaidőben dolgozni? Az utazásomat se fedezné.....

Kedden reggel bejön egy ember, Ayant keresi. Mondom beteg. Erre ő mondja, hogy szokott neki segíteni néha, itt szokott aludni valamelyik kapualjban és tudnék-e segíteni neki egy olcsó sajtos kenyérrel. Majd vissza fog jönni háromig és kifizeti, csak segítsek rajta, mert most nincs pénze. Addig-addig beszélt, hogy végül rádumált és csináltam neki egyet. Odaadtam és tovább ígérgette, hogy visszajön a pénzzel, meg amúgy is itt szokott lenni. Aznap már nem jött vissza, én nem találkoztam vele még szerencse, hogy én kifizettem. Másik napon láttam, de hát csak nem kérek számon pénzt egy hajléktalantól?! Hogy nézne ki, hogy odamegyek az utcán és mondom neki, hogy kérem a pénzem? Közröhej tárgya lennék az biztos.

Hazaérve látom, hogy megint nincs az állványon senki, de járt valaki itt, mert itt hagyta az anyagokat, pl. homok meg ilyesmi. Jó korán haza ment viszont, mert 4-kor már se híre se hamva nem volt.

Szerda, új srác jött, 9 körül, be kellett tanítani. Tam mondta neki, hogy mindenhova menjen utánam, mert én nagyon jó vagyok, mondtam, hogy kivéve a wc-re. Gyorsan tanul, jó utánpótlás lesz (talán). Én csináltam és ő nézte, hogy hogy kell csinálni a dolgokat. Emlékeztek, amikor azt írtam, hogy pár hónap után avattak csak be  a hagymaszeletelés rejtelmeibe, mert az sírós feladat, és nem újoncoknak való? Na én a hagymát tanítottam meg neki először, mert abból nem volt már. Gyorsabban avatjuk be a dolgokba, míg nekem apránként lettek megtanítva a dolgok, addig neki mindent tanítunk. 

Jön le reggel Faz rögtön és mondja, hogy Ayannak a segítségemre van szüksége fent. Mondom, igen, tudom, éppen azt csinálom, neki segítek. Nem volt fent kolbász és előkészítve se volt a hűtőben természetesen másik, úgyhogy a fagyasztóból kellett kivennem és belerakni a dobozokba. De ez így már nem 2 percig tartott, és mondogattam, hogy mennyire utálok itt dolgozni. Aztán rájöttem, hogy ezt nem az újonc előtt kellett volna, úgyhogy gyorsan hozzátettem, hogy ne aggódjon, nem minden reggel ilyen őrült.

Délután kivételesen kértem, hogy hadd mosogathassak, annyira melegem volt fent. Hassan kollégám át akarta venni tőlem, de kértem, hogy ne, mert fent meghalok! Itt lent jobb még akkor is, ha meleg vízbe nyúlkálok. 

Délután bejött két tizenéves srác, az egyikük leült az egyik asztalhoz, a másikuk 3 sütit akart venni. Gondosan kiválogatta melyik 3-at, 1 fontba kerül. Kezembe nyom egy húszast. Nézegetem, kicsit más, mint lenni szokott, majd megvizsgáltam és hamis volt, méghozzá a rosszabbik fajtából. Mondom Tam! Odanéz, kikapja a kezemből és mondja neki, hogy nem tudjuk elfogadni, mert hamis. De hát ezt honnan tudod? - jött a válasz. Elmagyarázta neki. Van egy speckó tollunk, ami úgy néz ki, mint egy filctoll, de ha igazi pénzre firkálsz, akkor nem látszik, ha hamisra, akkor színes lesz. Itt is ez történt, ráfirkáltam és színes lett. Elzavarta őket, a sütit pedig visszatette.

Hevesen vert a szívem az izgalomtól. Megdicsért, hogy szép munka, tök jó, hogy ellenőriztem. Az egyik vevő, aki a sarokban ült, még ő is hátrafordult és elismerően bólogatott. Mondom igen, láttam rajta, hogy sötétebb a nyomtatás, mint a többin. Elég rossz hamisítvány volt, még az árnyalatot sem sikerült eltalálni. A papír minősége is másmilyennek tűnt és még én is észrevettem, pedig nincs szakavatott szemem.

Hogy tudott-e róla a gyerek? Nem tudom. Lehetséges, hogy valaki a gyerekeket használta fel a pénz tisztára mosására. Micsoda szörnyeteg! Lehet, hogy tényleg nem tudtak róla, és az is lehet, hogy ők nyomtatták és próbálkoztak be gyermeki csínytevésből. Nem tudni, de nem is ez számít: A lényeg, hogy résen voltam. Annyira nagy volt a sokk rajtam, hogy elfelejtettem a reakciót tanulmányozni. Ez volt az első hamis pénz leleplezésem.

Kb. 1 hónapja eligazítást kaptunk, hogy nagyon sok, 100 fontnyi értékű hamis pénz volt a kasszában és hogy figyeljünk oda rendesen. Akkor hallottam először erről a tollról. Utána figyelmesebben ellenőriztük a nagy címleteket (20-as, 50-es). Az 5-öst és 10-est nem kell, mert az ált. új és már speciális anyagú, valami műanyagra van nyomtatva és nehezebb hamisítani ezáltal. Kicsit féltem attól, hogy mi van, ha nem veszem észre, hogy történik valami és átveszem, de most kiderült, hogy egyértelmű.

Munka után hazaérek és látom, hogy egy ember van a tetőnkön. Na végre! Feltettem a kérdést magamnak, hogy vajon csak elfejetett hazamenni, vagy én jöttem korábban, mint szoktam? De nem, valószínűleg csak kihasználta, hogy szép idő van és még világos.