Reggel nem akartam felkelni, álmosan ébredtem és maradni akartam a már bemelegített takaró alatt.

Amikor megláttam az ablakban, hogy nagy hó van kint, egyszerre fogott el az izgalom és a pánik. Azonnal kipattantam az ágyból. Elkezdtem nyafogni, hogy nem akarok dolgozni menni, inkább csak fotózni megyek be a városba. Dolgozni bármikor lehet, hó meg csak most van, azt kell kihasználni. Gábor persze mondta, hogy ő otthonról dolgozik ma, úgyhogy hirtelen én is azt akartam. Elmegyek fotózok, aztán bemegyek felmondok és hazajövök. De muszáj bemennem, mert ma van a felmondás napja. Szeretem a friss havat, nagyon izgatott voltam miatta és én akartam lenni az első, de elkéstem, mert már voltak, akik összetaposták előttem. Pedig így is hamarabb indultam, mert gondoltam, hogy a közlekedés is felborul ma, késések lesznek a vonatokon, a buszok meg nem is hiszem, hogy járni fognak. Ezek az emberek nincsenek felkészülve a hóra. 5-6 centi hótól is már kétségbe esnek. Otthon a fél méteres hónál szokott fennakadás lenni a közlekedésben (többnyire). 

Dudorásztam, viháncoltam, mert ma van a felmondásom napja, és alig férek a bőrömbe a boldogságtól. Szerintem sokan fognak ma úgy dönteni, mint Gábor, otthonról dolgoznak és alig lesz ma munkánk. Szerencsére a belvárosban sokan tudnak otthonról dolgozni. Egész nap olyan elvarázsolt voltam, hogy kenyérre lehetett volna kenni. Állandóan mosolyogtam, kedves voltam és jobb közérzettel sokkal több extrát is el lehet adni. Ezt a friss, magamon végzett felmérésem igazolja. .) Milyen kár, hogy nem mondhat fel mindennap az ember! De azért persze volt olyan pillanat, maikor kimutatkozott, hogy miért is nem akarok maradni.

Délután fél 3 körül látom, hogy indul a manager haza és hirtelen megijedtem, nehogy elmenjen. Gyorsan kérdeztem tőle, hogy menni akar? Azt mondta te is mehetsz! Kérdeztem, hogy tudna-e maradni még pár percet, mert akarok vele beszélni. Miután átölöztem lejött és kérdezte mi újság my love? (Ha így kezdi nem tudok rossz hírt közölni.) Mondtam, hogy nem túl jó hír. Ekkor már nem volt vidám és visszakérdezett, hogy mi történt? Mondtam, hogy fel akarok mondani. Meglepődött, kérdezte, hogy mi, miért? Elmondtam neki, hogy nem nekem való ez a munka, nem bírok nehezet emelni és fizikailag is megterhelő. Könnyen fogadta és azt mondta, hogy igazam van. Azt mondta mindenkinek jó referenciát fog adni, csak adjam meg a telefonszámát nyugodtan.

Odaadtam a felmondó levelet, kitöltöttük a dátumokat és két hét múlva szerdán, vagyis március 14-én lesz az utolsó napom. Azt hittem 1 hónap a felmondási idő, direkt úgy számoltam, na mindegy, semmi gond, legalább hamarabb szabadulok. :) Kell egy kis szusszanásnyi idő.

Mondtam neki, hogy ő a kedvenc főnököm idáig, ekkor megölelt, hogy milyen édes vagyok. Aztán megbeszéltük a dolgokat, nem fogadta olyan rosszul, mint képzeltem ("most mi lesz velünk, nincs senki a helyedre, hogy találok ennyi idő alatt embert??" stb)  Még egyszer megölelt, aztán rájött, hogy addig még találkozunk, pl. holnap is. :)

Egész végig nyugodt és vidám voltam és gyakoroltam a szövegem egész nap. Gáborral összeírtunk néhány mondatot, hogy ne süljek fel, ha megkérdezi, hogy miért. Izgalmamban nem felejtettem el, pedig odakészítettem a puskának.

Többet nem akarok családi vállalkozásban dolgozni, csak ha az enyém. Eddig a kettőből kettőből családi vállalkozás volt, ahol dolgoztam. Nagyon spórolósak, ki így, ki úgy csinálja, az egyik család rendes, a másik bunkó emellett.

Kisétálva az üzletből, jött velem szemben két ember, és elslisszoltam közöttük és azt mondta az egyik: - Sorry miss! Mire én: - Misszisz! - csak úgy bele a levegőbe, mert mindketten elmentünk. 

Hazaértem, beszámoltam Gábornak, aki már izgatottan várta az eseményeket. Utána elmentem fotózni a parkba, de nem tartott sokáig, mert megfagytam. 10 éves hómennyiség leesett, de az arcomról nem tud leolvadni a mosoly. Senki és semmi nem veheti el most a jókedvemet. Végre itt is igazi tél van. Már csak egy igazi nyár hiányzik majd hozzá. :)

Most kezdődik majd valami új, de még rejtély egyelőre, hogy mi is az. Mindenesetre az első lépést megtettem hozzá.

Reggeli látvány:       

Délutáni fotózás:     

Itt már nagyon fáztam