Otthon az idegenben

Nyaralás

2018. október 06. 21:08 - KicsiKitti

Barcelona 2. rész

Pénteken bementünk Barcelonába. Gábor kitalálta, hogy ő a tengerparton akar bevezetni. Szép volt, csak hosszú, 2 és fél óra volt az út.20180921_104200_hdr.jpg

20180921_123651_hdr.jpg

Fél nap el is ment. Letettük a kocsit egy parkolóban és a Kolumbusz szobránál kezdtük, aki megmutatta, hogy merre is van Amerika. Utána a talpunk alá vettük a várost és elindultunk a Güell palotába végigsétálva a Fő utcán. Hallottuk hírét, hogy Barcelona milyen környék, vigyázni kell a zsebtolvajokkal. Úgyhogy egy kicsit paranoiásan sétáltunk az utcákon, mint akiknek üldözési mániájuk van. Főleg Gábor. Ő néha hirtelen megállt és hátrafordult, ami elég ijesztő lehetett egy békésen sétáló ember számára. Próbálta kitalálni, hogy ki lehet itt tolvaj és kivel kell vigyázni, volt is néhány gyanúsítottja. Adtam neki néhány tanácsot a krimijeimben gyűjtött tapasztalataimból: pl. sose egyedül dolgozik. Ha valaki gyanús, akkor kell keresni egy másik gyanús személyt is.  Ha valaki neked megy azzal mindig vigyázz, főleg, ha kabát van nála nyáron is, vagy újság a kezében. Nem biztos, hogy a kinézet szerint kell ítélkezni, mert ennyi erővel mindenki gyanús lehetne nekem. Az ilyenek sima turistáknak  álcázzák magukat hogy beolvadjanak. Úgyhogy zsebre tett kézzel sétáltunk Barcelona főutcáján. Ez az utca egyébként úgy nézett ki, hogy az út közepén volt a sétálóutca, kétoldalt autók. Egy hosszú piac volt, szuveníresek, egyéb árusok és nagy tömeg, sok turista. Sokan előre vették fel a táskájukat okosan.img_8431.jpg 20180921_135258.jpg img_8432.jpg img_8429.jpg img_8434.jpg img_8473.jpg

A hosszú séta után végre odaértünk a Güell palotába. Megvettük a jegyet és bementünk. Nagyon meleg volt bent, rosszul voltam végig, a második emeleten volt már légkondi, ott jobb volt. A tető tetszett a legjobban, az tényleg Gaudis volt. Hallgattunk egy előadást fülhallgatóban az épületről. Láttunk egy speciális WC-t, ami eléggé "gaudis" volt. Ő, ha alkot, akkor odateszi magát. Hatalmas ház, sok szobával valami nagy mecénásnak, Güellnek. Még kápolna is volt benne, ahová a hálószobából nyílt egy ablak, hogy ne kelljen elhagyniuk a szobájukat a misére sem, hanem onnan lehessen hallgatni.20180921_143028_hdr.jpg img_8440.jpg 20180921_143611_hdr.jpg 20180921_145511_hdr.jpg 20180921_151857_hdr.jpg 20180921_145531.jpg img_8446.jpg 20180921_153047.jpg 20180921_153722.jpg img_8459.jpg  img_8464.jpg img_8447.jpg img_8449.jpg img_8467.jpg

A Barcelona katedrális következett. Magyarok álltak mögöttünk a sorban. Az ajtóban kiderült, hogy fizetni kell, annak ellenére, hogy a honlapon úgy volt, hogy nem. Végülis 7 euro (2200Ft) volt fejenként, az kifizethető, úgyhogy bementünk. Viszont a magyarok nem mentek be, gondolom nekik már megterhelő volt magyar fizetésből, főleg, hogy többen voltak. Tehát gyorsan körbeszaladtunk a templomban, mert sietnünk kellett a csokimúzeumba, ahová már meg volt a jegyünk és 6-ig volt nyitva. Ilyen gyorsan még nem jártunk körbe templomot. Szép hely és belülről a Notre Dame-ra emlékeztetett.

img_8503.jpg img_8506.jpg img_8507.jpg img_8508.jpg 20180921_181333_hdr.jpg 20180921_181942_hdr.jpg 20180921_182158_hdr.jpg  20180921_182203_hdr.jpg 20180921_181749_hdr.jpg

A magyarokkal találkoztunk a templomon kívül az egyik kis utcában, ők annyi idő alatt végigjárták kívülről, ameddig mi belülről. Beszélgettünk az egyikükkel néhány szót, ő többször volt már itt és nem szokott fizetős lenni, most valami katalán védőszentnek vagy kinek az ünnepe van és amiatt lett fizetős, hogy a turisták több pénzt hozzanak vagy nem tudom. 20180921_172732_hdr.jpg

A csokimúzeumról sajnos így is lemaradtunk, 10 perccel 6 előtt értünk oda, így már nem engedtek be minket. Elsétáltunk Gaudí még egy művéhez, és szép, érdekes épülethez, a Casa Batlló-hoz, de nem mentünk be, mert drága volt.20180921_165746.jpg img_8491.jpg img_8486.jpg img_8484.jpg

Casa Batlló, sajnos nem lehetett normális képet készíteni róla, mert rossz helyen feküdt, sok volt a fa, a turista és közel volt a kocsiút.

20180921_170033.jpg img_8492.jpg img_8493.jpg img_8495.jpg

A csokimúzeum után, vagyis helyett elmentünk egy közeli parkba és leültünk vacsorázni, ahol még társaságunk is akadt. Egy kutyus odajött kunyerálni. Gábor mellé leült, aki adott is neki. Miután az övé elfogyott odaült az én lábam elé. Én már szigorúbb voltam és nem adtam neki. Azt hittem, hogy erre majd jól elmegy és ehetek nyugodtan. Egy kicsit még hecceltem is vele, hogy milyen finom, nagyon rágtam meg nemtom. Nem adta fel, nem ment sehová, csak szótlanul ült és várt. Az utolsó előtti falatnál viszont már elkezdett mocorogni "mi van mégse kapok? azt hittem jó fiú (vagy lány) voltam...". De persze kapott. Odaadtam neki az utolsó falatomat, amiért nem morgott közben és türelmesen várt. Miután megette, hátrafordult és ment is vissza a gazdájához.20180921_190158_hdr.jpg 20180921_190639.jpg

Utána körbesétáltuk a parkot, szép volt.

img_8521.jpg img_8531.jpg img_8536.jpg

Estére lejártuk a lábunkat. 20180921_200217.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztimennianglia.blog.hu/api/trackback/id/tr9814282327

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.