Otthon az idegenben

Veronica és Augusto esküvője

2018. szeptember 04. 11:01 - KicsiKitti

Végre eljött ez a nap is. Méghozzá nem is akármilyen nap, hanem napsütéses, szép idő volt szept. 1-jén, szombaton.

Egész héten esett az eső és hideg volt, de aznap kimondottan meleg és szép idő volt. Előttünk az egész délelőtt, mert csak 3-ra kell menni a misére. Még készülődni és ebédelni is volt időnk bőven. Aztán odaértünk időben kivételesen, nem elég, hogy fél órával hamarabb ott voltunk, de nem is kezdődött el 3-kor. 45-50 perc késéssel kezdődött, már elültük magunkat és kezdtünk éhesek is lenni.20180901_144013.jpg 20180901_144136.jpg

Mindenre gondoltak, az elején még papírzsepit is osztottak:

20180901_144920.jpg

Aztán nagynehezen csak elkezdtek bevonulni, szépen elhúzták, mint a rétes tésztát, egy hadsereg vonult be, ne kérdezzétek, hogy miért. Talán a rokonok, koszorúslányok, Veronica anyukája a tesójával, Augusto és a gyerekek, Augusto tesója és férje (Camila és Arthur) stb. Végül kis hatás szünet után a menyasszony is bevonult. Hát tátva maradt a szám annyira szép volt. (ez azért is különös, mert én még eddig nem találtam szépségben az enyémhez fogható ruhát.) Ez volt olyan szép, mint az enyém, kifejezetten tetszett.

 20180901_154821_hdr.jpg Camila és Arthur20180901_155200_hdr.jpg A menyasszony tesója és anyukája20180901_155225_hdr.jpg A vőlegény és gyerekei, Emmanuel és Pedro20180901_155515_hdr.jpg 20180901_155519_hdr.jpg

Aztán a menyasszony előtt becsukták az ajtót és jött két (egy kisfiú és egy kislány) rózsaszirmokat dobálni. A fiú útközben meggondolta magát, kiállt a sorból, de az apja négykézláb kúszva tolta maga előtt a fiút, hogy menjen. Ez elég vicces jelenet volt. :D

20180901_155745_hdr.jpg 20180901_160004_hdr.jpg 20180901_160011_hdr.jpg 20180901_160027_hdr.jpg

Ami furcsa volt nekünk az az, hogy az apuka csak félútig vitte és onnan a vőlegény kísérte az oltárhoz. 

20180901_160051_hdr.jpg 20180901_160102_hdr.jpg

A két gyűrűhozó unokatesó

20180901_164323_hdr.jpg

20180901_175403.jpg

A misén unatkoztunk, mert portugálul volt. Gábor látványosan, én jobban tűrtem. Kérdezte tőlem, hogy bírtam ki az elején a miséket, amíg nem beszéltem angolul. Erre csak annyit válaszoltam, hogy nálad jobban. ;) Végül kb. 2 óra múlva vége lett a misének és onnan Arthurékkal és a gyerekekkel egy kocsit bérelve (uber) átmentünk a hotelbe, ahol a fogadás volt. Itt végre lehetett enni egy keveset. Felvágottak és sajtok voltak felszolgálva, meg pezsgővel kínáltak minket. 

20180901_182613.jpg

Megtaláltuk az apróságokat, hogy mi mindenre költöttek feleslegesen egy csomó plusz pénzt, hogy az álomesküvő valóban álomesküvő lehessen. Nekünk is álomesküvőnk volt, csak mi kevesebb pénzből kihoztuk. Később, 8 körül felmehettünk az étterembe, ahol keresni kellett egy helyet magunknak. Lehetőleg olyan asztalt, ahol beszélnek angolul. Szép volt a díszítés, de kék fény volt az étteremben, ahol a rózsaszín elveszett.

20180901_194133_hdr.jpg 40586082_2812961812063057_2505558743664558080_n.jpg 20180901_210654.jpg

Soha nem voltam és azt hiszem, hogy nem is leszek egy ennyire elegáns esküvőn. Jó sok pénzt otthagytak egy színvonalas esküvőért, egy kicsit túlzásnak éreztük, de nekünk más a preferenciálunk. Vacsora után volt tánc, torta és buli hangulat. Nem éreztem hiányát semminek.

Gábor egy jóképű fiatalembert talált a tányérjában.20180901_194903.jpg

20180901_205655_hdr.jpg 40521518_325582974857859_8729919907027746816_n.jpg

ez is süti volt, a virág belsejében egy bonbon van (raffaello-szerűség) 20180901_233340_hdr.jpg 20180901_205710_hdr.jpg 20180901_223847.jpg

Itt az volt a szokás, hogy nem menyasszony tánccal gyűjtenek pénzt, hanem a férfiak körbejárnak a vőlegénnyel és le kell vágni egy darabot a nyakkendőjéből és azért kell fizetni. A kb. 1x1 centis darabot el lehetett tenni emlékbe, a végén pedig inni kellett. A játékszabályt nem igazán értettük. 20180901_224418.jpg 20180901_224446.jpg

Ja és volt még egy fotó sarok, ahol ilyen képeket lehetett elhozni emléknek.

20180902_113328_hdr-1.jpg

A héten pedig nászúton vannak, Santorini szigetén, Görögországban. Amin nagyon meglepődtem az, hogy gyerekek nélkül mentek. Szóval most miénk az egész lakás.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztimennianglia.blog.hu/api/trackback/id/tr6014220313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.