Otthon az idegenben

Felfedezni Oxfordot

2018. augusztus 24. 11:27 - KicsiKitti

Hétvégén Oxfrodban voltunk. Tavaly óta készülünk elmenni, most végre összehoztuk.

Nagyon tetszik ez a város. Legjobb élményünk az volt, hogy a buszosok teljesen mások, mint itt Londonban. Senki nem siet, úgyhogy mi se rohanjunk előre, hanem haladjunk szépen sorban. Legelső élményünk az volt, miután megtaláltuk a buszt, ami a szállásunkra vitt, hogy jött le egy nő a lépcsőn. (Ugye itt jellemzőek az emeletes buszok Angliában.) Ahogy leért, forgolódott egyet, majd kérdezte, hogy "hol a babakocsi?" (így magyarul). Gáborral egy szó nélkül mindketten az előttünk lévő babakocsira mutatunk az ujjunkkal egyszerre. A nő zavartan észreveszi, hogy tényleg megvan, azt fel se fogta, hogy mi értettünk amit mondott. Leszállásnál megálltunk, hogy merre induljunk. A sofőr még nem indult, hanem kinyitotta az ajtót, hogy eltévedtünk-e? Mondtuk neki, hogy csak a szállásunkat keressünk, de jó helyen vagyunk. Nagyon rendes volt, nem indult el azonnal. Londonban a kutyát nem érdekli, hogy jó helyen szálltál-e le, húznak tovább vissza se néznek. Itt viszont csak egy ajtó van a buszokon, úgyhogy elöl kell leszállni és felszállni is. 

A szállásra érkezve megkerestük a kulcsunkat, mert írta a szállásadó, hogy nem tud itt lenni, pont elutazott, de alaposan leírta, hogy mit hol találunk. Megkerestük a szobánkat, áthúztuk az ágyneműnket, amit kikészített nekünk, mivel előttünk volt egy másik lakó a szobában. Korrekt volt, mert visszautalta a takarítási díjat. Legalább kikészített tiszta ágyneműt, az jó volt. Szétnéztünk a házban, pihentünk kicsit és utána indultunk városnéző túrára.

Volt egy vak férfi a buszon, jajj, szegény mennyit küzdött mire le tudott szállni. 2 táskája volt és egy botja. Amíg az egyik táskát megtalálta, addig elejtette a másikat, viszont közben a mellette lévők felvették, amit persze nem látott, úgyhogy aztán a botját is elejtette, miközben a másik táskát kereste. Azt is felvette valaki, úgyhogy keveredés volt belőle. Szép volt, hogy segíteni akarnak rajta, de mondani kellett volna neki, hogy megfogtam a táskádat, odaadom. Látszott az embereken, hogy nem tudnak mit kezdeni a helyzettel. Nagyon kellemetlen volt és jó pár percig álltunk a megállóban, de senki nem toporgott, még a sofőr is türelmes volt. Ez nagyon tetszett. Aztán az egyik srác segített neki leszállni és elkezdte neki mutogatni kézzel, hogy merre induljon el, mintha egy normális embernek mutatná. Gáborral fogtuk a fejünket, hogy ezt mégis hogy képzeli? Beszélni kell hozzá, mert csak azt érti.

Sétáltunk egy nagyot a városban, előbb szálltunk le a buszról, hogy nézelődhessünk.

img_7793.jpg img_7794.jpg img_7795.jpg img_7796.jpg img_7798.jpg img_7799.jpg    

Első helyszínünk: Oriel College, ide nem lehetett bemenni, csak eddig, úgyhogy kihasználtuk

img_7800.jpg

Utána a Füvészkert következett. Gyönyörű szép virágok vettek körül bennünket és az az illat áradat, amiben sétáltunk mesés volt. Inkább a képek beszéljenek.

img_7847.jpg img_7852.jpg img_7854.jpg img_7855.jpg img_7856.jpg img_7857.jpg img_7859.jpg img_7862.jpg img_7863.jpg img_7868.jpg img_7874.jpg img_7875.jpg img_7878.jpg img_7879.jpg Itt Gábor mondta, hogy száraz lábbal is átsétálhatnánk a túlsó oldalra.

img_7884.jpg img_7885.jpg img_7887.jpg Gábor meg úgy nézett ki, mint egy igazi kalandor ebben a kalapban :)

img_7889.jpg mini ananászok, nagyon cukik voltakimg_7890.jpg img_7891.jpg img_7894.jpg img_7896.jpg img_7897.jpg img_7899.jpg img_7900.jpg img_7901.jpg img_7906.jpg img_7907.jpg img_7910.jpg img_7912.jpg  img_7915.jpg img_7922.jpg img_7932.jpg

És még egy furcsaág volt London után: 5-6 fontba kerültek csak a belépők.

Ebédelni is voltunk:

20180818_132552.jpg

A Magdalen College következett

img_7937.jpg img_7943.jpg img_7939.jpg img_7941.jpg img_7949.jpg img_7953.jpg img_7954.jpg img_7955.jpg img_7959.jpg img_7963.jpg img_7967.jpg img_7970.jpg img_7974.jpg img_7977.jpg img_7982.jpg img_7985.jpg

Láttunk még igazi szarvasokat is :) img_7990.jpg

img_7995.jpg img_7999.jpg img_8000.jpg img_8001.jpg img_8006.jpg img_8011.jpg 

Engem nagyon elbűvöltek ezek a régi épületek, nem tudom miért, de nagyon magával ragadtak. Az utcán sétálva érződött még a dohos, tipikus régi épület szag is. Jó volt olyan falak között sétálni, amik a középkorban épültek, ezáltal visszarepített minket is az időben. 

20180818_121442.jpg

img_7805.jpg img_7810.jpg img_7813.jpg 20180818_121703.jpg img_7815.jpg img_7826.jpg img_7830.jpg img_7831.jpg img_7834.jpg 20180818_124446.jpg

Egyedül azt sajnáltuk, hogy nem tudtunk minden helyre bemenni, amit terveztünk, mert nagyon korán, 4-5 óra felé bezárták az épületeket. Szóval csak kint sétáltunk az utcákon ezért. Az tetszett még, hogy nem voltak annyira túlzsúfolva az utcák turistákkal, mint Londonban.

img_7835.jpg img_7838.jpg img_7843.jpg img_7844.jpg img_8014.jpg 20180818_175440_hdr.jpg img_8017.jpg img_8015.jpg img_8019.jpg img_8029.jpg 

Este a szálláson egyedül voltunk, még senki nem ért haza. Reggel pedig szembesültünk vele, hogy ugyan csak egy szobát béreltünk, mégis egy üres házat kaptunk. Ez jó volt így. :)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztimennianglia.blog.hu/api/trackback/id/tr1914183131

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.