Otthon az idegenben

Harmadik nap, avagy hogyan rázódok bele az iskolai életbe

2017. április 20. 22:31 - KicsiKitti

Ami biztos, egy életre elmegy a kedvem a metrózástól. Összesen egész életemben nem metróztam még ennyit, mint ez az egy hét alatt, - ami nem nehéz mondjuk, ha nem pesti az ember lánya. Teljesen meg fogom utálni. 

A mai napom nagyon jó volt. Jött egy új olasz srác és mellém ült. Pontosabban román-olasz. Mivel még nem volt egy órán sem, ezért segítenem kellett neki, úgyhogy előástam az olasz tudásomat az agyam legmélyebb bugyraiból és segítettem, amit nem értett. Megörültünk egymásnak, hogy egymáshoz közeli országokból származunk. Ma egy másik tanár volt. Csütörtök és péntekenként másik tanár van. Másik tanár, más szokások. Ő is szétültette az asztalokat. Az óra közepén jött egy másik új arc, Kolumbiából. Bejön, megkérdezi a tanár tőle, hogy milyen nyelven beszél, azt mondja spanyol... Pffff.... hova ültessem? Az osztály 95%-a spanyolul beszél... :) Van egy magyar és egy román, ott jó leszel. Úgyhogy a mi asztalunkhoz ültette. Pedig olyan jó volt nekem félig angol, félig olasz módban. Kíváncsi vagyok, hogy olaszul vagy angolul fogok hamarabb megtanulni a végén. Vagy esetleg spanyolul? :P Ki tudja... Az lenne a legjobb, ha mindegyiken... :D

Ma nyelvtanoztunk és a nyelv dallamosságát gyakoroltuk. Otthon is így kellene tanítani az idegen nyelveket, mint itt. Ugyanazon a nyelven tanulni a nyelvtant. Csak angolul beszélni az órán és magyarul nem megszólalni, ha nem muszáj. Sokkal érthetőbb, mint ha magyarul magyaráznák. Bár nem tudom, angolt még nem tanultam otthon, de más nyelvet igen. Otthon nagyon nem ezen van a hangsúly, Nem is csoda, hogy olyan kevesen jók a nyelvekből. Rávezetnek a dolgokra, nem érted mit tanulsz, de közben rájössz, ahogy magyarázza. Fantasztikus! Nem is gondoltam volna, hogy ennyire egyszerű lesz egy nyelven tanulni. Féltem attól, hogy egy kukkot se fogok érteni abból, amit magyaráznak. 

Sokkal több dolgot tudnak rólam az osztálytársak, mint amit meg akartam volna osztani velük. Személyes kérdéseket gyakorlunk, amikre tudnunk kell a válaszokat és ezeket kérdezgetjük egymástól. Kitalálhatnék is hamis dolgokat, de nem biztos, hogy azzal segítenék magamon. Különben is, ki akarná megjegyezni ezeket, nem igaz? Viszont az osztálytársakat megérteni az már más tészta. Nagyon nehezen lehet érteni őket. Amikor egy spanyol például hob-nak olvassa a job-ot elég nehéz dolgom van. Nem tudom, hogyan, miért, de gyorsan belerázódok. Megérteni még mindig nehezen sikerül, de kiejteni már sokkal jobban tudom, mint eddig. Olyan szinten vagyok, hogy én segítek a többieknek.

A tanár is velem példálózik, csak kár, hogy nem értem a dicséretet. :( Az én lapomat mutatja, hogy így kell. Engem kérdez, hogy kell kiejteni stb... Álmomban sem gondoltam volna, hogy stréber leszek. Pont itt, pont angolból... Ez egy nagyon nehéz nyelv.

Szólj hozzá!
Címkék: iskola

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztimennianglia.blog.hu/api/trackback/id/tr7412440927

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.