Otthon az idegenben

Első napom az iskolában

2017. április 18. 16:23 - KicsiKitti

Rosszul aludtam, nehezen keltem és alig ment le falat a torkomon. Ez jellemzi egy mondatban a reggeli hangulatom. 

Mindig az első nap a legnehezebb. Nem tudom, hogy mire számítsak, ezért a kelleténél izgatottabb vagyok. Indulok a suliba. A második képen: ilyen izgatott vagyok.20170418_075745_hdr.jpg 20170418_075754_hdr.jpgAz utazás szörnyű, mint minden reggel csúcsidőben. A metrón alig van elérhető helyen kapaszkodó. Túl gyorsan megy és azt nem akarom bevállalni, hogy a körülöttem lévők tartsanak meg, mert nem kapaszkodok, bár úgyis összeérnek a vállak... Mire leszállok nincs vérkeringés a karomban, teljesen elzsibbadok a 10 perc alatt.

Késtem. 2 percet. Jó indítás, első nap elkések... Amikor odaértem az iskola utcájába, akkor szembesültem vele, hogy lezárták (mármint az utcát, ami odavisz). Remek, hurrá! Kerülés. Igen ám, de nem olyan egyszerű, mint gondoltam, elő kellett venni a telefonom, ott bolyongtam a környéken még egy ideig. Megtalálva a termet látom, hogy már bent ülnek és a tanár is bent van. Kerestem egy helyet elöl, hogy jobban halljak. Később kiderült, hogy nem csak én késtem, mások még később jöttek, így voltunk a végére 15-en. A tanár nem szereti a késést. A világ minden tájáról vagyunk, de egy közös így is van bennünk: senki nem beszéli az angol nyelvet. Megkönnyebbülés volt, hogy vannak nálam gyengébbek is, és nem csak én nem értek egy kukkot sem abból, amit a tanár próbál nekünk előadni. Micsoda türelmes ember! Az osztályban vannak Bolíviából, Panamából, Equadorból, van egy olasz, 2 brazil, francia, spanyol. Az egyikük Jackie Chan-re hasonlít :) Sok a latin ajkú. Azt kérték tőlünk, hogy ne a saját nyelvünkön beszéljünk egymás között se, hanem angolul, ezért nem is nagyon beszélünk egymással. Én meg főleg nehéz helyzetben vagyok a magyarommal, amihez egyik nyelv se hasonlít. De legalább meg tudok szólalni olaszul (reményeim szerint) ha kell (bár nekem az is egy idegen nyelv). Megörültem, amikor megtudtam, hogy van egy olasz is. Nincs minden veszve! Két legyet is üthetek egy csapásra, ha ügyes vagyok! :)

Azt mondta a tanár, hogy nagyon szuper készülék a telefon, de ne használjuk. Majd lesz olyan feladat, amikor mondja, hogy használhatjuk, hogy a saját nyelvünkre fordítsunk bizonyos szavakat. Furcsa, hogy tegezhetjük a tanárt, mert az angolok nem igazán használnak magázódó alakokat.

Egész órán 5 kérdéssel és a válaszokkal foglalkoztunk: 

- Hogy hívnak?

- Honnan jöttél?

- Hol élsz?

- Mivel foglalkozol?

- Mit csinálsz szabadidődben?

- Mi a kedvenc italod?

Ezeket válaszoltuk meg és kérdeztük ki egymástól. Hogy hívják a szomszédod, honnan jött, mi a foglalkozása stb. 

Azért én ezeken a kérdéseken már túl vagyok, de voltak, akiknek még ez is nehéz volt, még inkább kezdők. Én már több, mint egy hónapja letöltöttem egy programot a telefonomra - Duolingo - és azzal gyakorlok naponta. Ajánlom azoknak, akik szeretnének egy kis alap angoltudást szerezni otthon, ingyen. Azért jó, mert nem csak szavakat tanít, hanem mondatokban tanítja meg az ismeretlen szavakat és a kiejtést is gyakoroltatja.

Túléltem. Nagyon elfáradtam, de túléltem. Végignyomta a két és fél órát szünet nélkül.

Szólj hozzá!
Címkék: iskola

A bejegyzés trackback címe:

https://krisztimennianglia.blog.hu/api/trackback/id/tr3612434741

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.