Nem keresek munkát egyelőre, amíg nem tudom meddig tart a betegség. Hosszú ideje tart és nem tudom meddig kell még kínlódni.

A gyomor influenzám még mindig tart, ill. már nem tudom, hogy minek is hívhatják ezt, mert keveset eszek, sokat fogytam és mindig úgy érzem, hogy tele vagyok, mintha megettem volna egy rendes adagot, a kávét, édességet nem nagyon kívánom. Azóta már kicsit jobb, már nem mindennap fáj a hasam, de nem akar javulni mégse. A hétvégén ott tartottam, hogy felveszem a kapcsolatot a piacossal és kezdek, hogyha van még munka számomra, de annyira rosszul éreztem magam, hogy úgy döntöttem, mégse teszem meg. Pedig elhatároztam, hogy itthon ülő sajnáltatás helyett inkább elmegyek és pénzt keresek, mert annak több értelme van, kicsit elfoglalom magam. Hétfőn visszamentünk az orvoshoz, ő adott másmilyen gyógyszert, és beutalt hasi ultrahangra. Elvileg nem endoszkóp lesz, hanem csak kívül nézik. Szóval végre történik valami az ügyben. Annyi gyógyszerem van már itthon, amit szednem kell, hogy lassan egy gyógyszertárat nyithatok...

Azért itthon ülve is, - mivel másra nem nagyon vagyok alkalmas -, elfoglalom magam és próbálom eladni a neszereket, amiket varrok és nyakláncokat, amiket fűzök. Abból is lenne legalább egy kis pénz. És persze a házimunkát rendszeresen elvégzem, mert azzal lehet a lakáson belül foglalkozni ugyebár. Finomakat főzök, takarítok, mosogatok stb. Már biztos, hogy az a tervem, hogy amíg meg nem erősödök nem megyek el dolgozni, mert semmi értelme nem lenne, ha kétnaponta betegszabira kéne mennem.

Tegnap kaptam időpontot az ultrahangra, októberre. Nagyon mérges lettem, ezek hülyék! Most fáj a hasam és csak októberben akarják, hogy elmenjek, amikor már - remélhetőleg - semmi bajom nem lesz. Nem csoda, ha így azt fogják találni, hogy nincs is bajom! Úgyhogy el se megyek, akkor már nincs értelme. Ez még a legrosszabb álmomat is felülmúlta, én két hónapra tippeltem várakozásnak...ez annál sokkal rosszabb...